Mondd el, és elfelejtem; mutasd meg, és megjegyzem; engedd, hogy csináljam, és megértem.
– Konfuciusz
Vannak napok, mikor egy-egy osztály kilép az iskolapadból, és erdei iskolában tölti a napját. Az Idő ebben a környezetben úgy tűnik, megáll. A gyerekeknek élményalapú tanulásban van részük, és valóságos, őszinte játékot élhetnek át, amit mi felnőttek, lehet, hogy már elfelejtettünk.
Bár időnként esik az eső, a gyerekek kizökkenthetetlenül építik a túléléshez szükséges erdei menedéküket. Versenyt futnak – nem egymással, hanem az elrejtett makkokért –, hogy túlélhessék a telet. Arra is választ kapnak, hogy hogyan készülnek fel az állatok és a növények a télre. Növényi festéket állítanak elő és festenek vele, hogy lássák, mire képes a természet.
Ui.: Ne felejtsük el: nem a képernyő előtt töltött időből születnek az élmények!
Bősze-Lázár Zsuzsanna
