2026 áprilisában iskolánk részt vett a Hello Exmouth! programban. Huszonhat 5-8. osztályos diákkal mentünk ki Anglia déli részére, Exmouthba, hogy részt vegyünk az élményekkel teli hét napon, melyet az angliai nyelviskola állított össze számunkra. Már a reptéren kalandban volt részünk: a gép majdnem nélkülünk indult el Angliába, de végül feljutottunk, és kárpótlásul így a csomagok méretének ellenőrzését megúsztuk. Az izgalmak után pedig immár megkönnyebbülten hasítottunk a repülővel a brit szigetország felé.
A gyors és jó hangulatú repülőút után, mely alatt tapintani lehetett a tanulók izgatottságát a gép zárt légterében, egy annál hosszabb, a tanerők idegeit és türelmét is erősen próbára tevő buszútban volt részünk London Sansted repülőtérről a kikötővárosig, Exmouthig. Itt már vártak bennünket a szállásadó családok, és egy még kicsit döcögős-ügyetlenkedős kevert angol-magyar bemutatkozást követően mindenki mosolyogva követte a szállásadóját a ház felé, mely az elkövetkező hét napban otthont fog adni neki. A nevetés itt se maradt el, volt, aki a kocsi anyósülésére bepattanva szembesült vele, hogy nem dőlhet hátra, a volánhoz került, most akkor neki kéne vezetni. Tehát a várva-várt mindenkit utolért így vagy úgy – valóban megérkeztünk Angliába.
Másnap reggel az állandó gyülekezőhellyé kinevezett főtéren (The Strand) mindenki izgatottan számolt be az angol ételekről, melyekkel várták őket a szálláson és hogy mennyire kedvesek, érdeklődőek a családok. Szép helyen, jó hangulatban, remek programokkal és elengedhetetlen tanulással a napok csak úgy repültek. A tanulók minden délelőtt három órát a nyelviskolában töltöttek, ahol mosolygós angoltanárok játékos feladatokon keresztül vették rá őket az angol nyelv használatára és tanították őket a nyelv rejtelmeire. Délutánonként az időjárástól nem visszariadva napsütésben, esőben, orkán erejű szélben a csapat fiatal, energikus, Benson Boone-t kísértetiesen megidéző idegenvezetőnkkel az élen programokra indult az angliai térképen. Felderítettük Exmouth-t: megnéztük a helyi látványosságokat, mint a mini „Big Ben” óratornyot, végigmentünk a Jurrasic Part sétán, mely során láttuk a Geoneedle emlékművet, melyet Károly király még walesi hercegként leplezett le. Sétáltunk a tengerparton és a kikötőben, gyűjtöttünk kagylót, etettünk mókusokat, kipróbáltuk a helyi játéktermet, ahol bowlingoztunk, léghokiztunk és a nyereményeket rejtő aranytojásokkal belemerültünk a kereskedés és alkudozás művészetébe. Plymouthban egy másik kikötővárosban szintén sokat sétáltunk, többek között megnéztük a Smeatons Tower világítótornyot és a St. Andrew templom érdekes tornyát, melynek alsó része újabb építésű, mint a teteje. Vonattal átzötyögtünk Exeterbe, ahol sétáltunk és megismerhettük a helyi jellegzetességeket, majd benéztünk a RAMM (Royal Albert Memorial Museum) múzeumba. Topshamben kipróbálhattuk a híres angol cream tea-t – megtudtuk, hogy a tejes-tea elengedhetetlen, bármennyire is bizarrnak tűnik, és elsajátíthattuk annak helyes művészetét, hogy milyen sorrendben rakjuk a scone-ra a krémet és a dzsemet – hiszen nem mindegy!! Erre a titokra pedig csak úgy derülhet fény, ha jövőre velünk tartasz Angliába!
Természetesen szabadidőből és vidámságból se volt hiány. Többek között az első esték egyikén a magyar diákok a többi nyelviskolás csoporttal közösen disco-ban vehettek részt, oldódhattak, ismerkedhettek, majd Exeterben tanulóink a bevásárlóközpontban és környékén szabadon nézelődhettek, vásárolhattak, kipróbálhatták a helyi ételeket-italokat, esténként pedig Exmouth-t ismerhették meg tüzetesebben a városka utcáin sétálva.
Egyetlen állandó veszéllyel kellett megküzdenie a csapatnak. Ez a lappangó, minduntalan figyelő és lesből támadó ellenség jellegzetessége volt a kikötővárosnak. Bármerre fordultunk követtek minket a vérben forgó szemek, sose tudhattuk honnan csap le ránk ez a szárnyas fenevad így állandó készültségben védtük fejünket, enni- és innivalónkat. A folytonos szürke-fehér rebbenések, csapkodások és éles rikoltások hátborzongató kakofóniája nem egyszer késztetett minket menekülésre. De végül is álltuk a sarat, leküzdöttük félelmünket és megerősödve kerültünk ki a helyzetből, amin utólag már csak nevetünk. És azért egy kis emlékeztetőt is hazahoztunk. Terrorizálónk kilétét pedig csak úgy tudhatod meg, ha jövőre csatlakozol a csapathoz!
Összességében a tanulók egy életre szóló élménnyel gazdagodtak, megismerték az angol szokásokat, ételeket, anyanyelvi környezetben használhatták és tanulhatták az angol nyelvet, mellyel gyarapodott tudásuk és nyelvi kompetenciájuk. A programban való részvétellel nem csak emlékeket gyűjtöttek, de éles helyzetben tudták kipróbálni magukat idegennyelvi környezetben. Olyan visszajelzést kaptak saját tudásukról és a nyelvtanulás értékéről, melyből bátorságot és motivációt tudnak meríteni, hogy továbbra is lelkesen derítsék fel az angol nyelv és kultúra csodás világát, és maradjanak meg az idegennyelv tanulásának gyakran szeles, esős, de mégis napsütéses ösvényén.
