Első nap: Arad, Máriaradna, Déva
Nagyon korán indultunk. A hajnal Szegednél ért minket.
Első határon túli megállóhelyünk Aradon volt.
Iskolás éveink alatt minden éveben megemlékezünk az Aradi vértanukról, az 1848-as honvéd vezérkar kivégzéséről.
Az központi emlékmű a főtéren van, Zala György alkotása, aki a budapesti Hősők terének milleneumi emlékművét is jegyzi.
Nagyon impozáns, gyönyörű alkotás, szembe vele a román 1848-as emlékmű lett felállítva.
Az igazi történelmi helyszín az a város határában, a még most is működő csillagerődön is túl található. Egy egyszerű obeliszk jelzi a kivégzés helyszínét.
Itt időt szántunk a koszorúzásra és egy rövid imára.
De Arad nemcsak a megemlékezés helyszíne, hanem pezsgő Délalföldi város jelentős szecessziós épületekkel.
Következő helyszínük Máriaradna volt, ami Erdélynek Csíksomlyó után második legnagyobb zarándokhelyszíne.
Egyrészt ferences rendház, másrészt barokk kegytemplom őrzi az 1600-ból származó Szűzanya képet. Itt mint rendes zarándokok imádkoztunk a templomban, majd meglátogattuk a kolostor épületét, amit nem szoktak kinyitni diákcsoportoknak, de velünk kivételt tettek.
Utunk Dévára vezetett.
Először megnéztük a múzeumot, majd a várat messziről, majd ellátogattunk a Szent Ferenc alapítványhoz, ahol a szállásunk is volt.
Nagyon tanulságos beszélgetést, ismerkedést folytattunk a kollégistákkal. Először bemutatkoztak, elmesélték napjaikat, munka rendszerüket, és azt, hogy ugyan van családjuk, de szívesen laknak Déván. Igaz itt kell dolgozni is. Mindnek volt célja, a továbbtanulásban. Az is érdekes volt, hogy vannak imáink amiket egyszerre mondunk. Izgalmas, hogy határon átívelő rózsfűzés ima egyszerre hangzik el gyerekek szájából, október 18-án.
Majd mi is bemutatkoztunk.
A legizgalmasabb téma, az okostelefon használata volt, ugyanis a mi iskolánk erősen korlátozza az okostelefont. Olyannyira, hogy nem is volt nálunk. Estébe nyúlóan beszélgettünk, majd náluk vacsoráztunk. Nagyon finom házias ételeket. Vittünk nekik tipikus magyar csokit, és adományt a gyerekeknek.
Második nap: Marosillye, Vajdahunyad
Másnap egy finom reggelivel indítottuk a napot,
és a közeli Marosillyén kezdtük a programot. Részt vettünk egy múzeumi órán és egy filmvetítésen, ahol megtudtuk, hogy egy török védelmi vonal 3 kilóméteres bástyájában vagyunk, ahol nagyon valószínű, hogy ebben az épületben született a nagy fejedelem Bethlen Gábor.
Az épületet az enyészettől a Szent Ferenc alapítvány vette meg és hozta rendbe, mivel benzinkutat akartak a telkén létesíteni.
Utunk következő állomása a Hunyadiak vára volt.
Remek idegenvezetéssel bejártuk az egész várat.
Megtudtuk azt is, hogy a környéken jelentős szénbányászat folyt.
A vár maga lenyűgöző, igazi gótikus erődítmény. Voltunk a lovagteremben, a Mátyás folyosón, a mentsvárban, a gótikus bástyákban, és teraszokon.
Nem csoda, hogy a budapesti világkiállítás pavilonját is erről az épületről mintázták.
Vajdahunyad után egy hosszú-hosszú busz úz várt ránk Herkulesfürdőig.
Harmadik nap: Orsova, Kazán szoros, Szent Anna kolostor, Vaskapu erőmű, római híd, Herkules fürdő
Alig hittünk a szemünknek Orsován. A Duna itt olyan mintha tenger lenne. Dunakesziről jőve nagy utat jártunk be, és nehéz felfogni, hogy ami nálunk a felső folyásnál elmegy víz az itt is elfolyik.
Nem volt jó időnk, sőt igazi novemberi esős, de a 3 órás hajóútat nagyon élveztük. Lenyűgöző a Duna ezen szakasza.
Láttuk Trajabus emléktáblát:
Mrakónia kolostort:
Decebál portréját:
És Széchenyi István emlékére állított táblát, amivel a folyó szabályozásnak állítanak emléket:
És persze az elképesztően szép természetet:
,
Partot érve az Ortodoksz Szent Anna kolostor következett, ahol az apácák nagyon kedvesen fogadtak:
Majd a Vaskapu erőmű, sajnos csak buszról, mert szakadt az eső, és a római híd emlékműve:
Herkulesfürdői séta:
Este leültünk összefoglalni a napot:
Negyedik nap: Zsil völgye, Ogerlitye, Temesvár
Másnap nagyon korán indultunk. 7 órakor már mindenki bőröndökkel gyülekezett a bejáratnál.
Ogerlistye felé vettük az irányt. Egy nagyon különleges völgyről van sző rengeteg ma is működő vizi malommal. Izgalmas látvány volt, hogy szinte mindent sikerült fából elkészíteni.
Utunk utolsó állomása Temesvár volt. Pont a délutáni csúcsforgalomra érkeztünk meg.
Megnéztük a város főbb nevezetességeit, majd örültünk a rövid szabadidőnknek.
Nagy élmény volt ez az út.
A nemzeti összetartozás napján részt vettünk az iskola lánc kezdeményezésben, és beszámoltunk utunkról a testvérosztályunknak.
