Az iskola története

Az első adatok az iskolával kapcsolatban az egyház által vezetett anyakönyvből származnak, mely szerint 1720-ban egy Nagy György nevű tanító, az akkori előírások, lehetőségek szerint a plébános távollétében gyermekeket keresztelt.

Az első bejegyzés 1720. okt. 7.: „Az általam Nagy György iskolamester (scholae magister) által megkeresztelt újszülött János…”

1771-ben Mária Terézia összeíratta az ország iskoláit. Okirat bizonyítja a számbavételt, mely szerint már egy éve Dunakeszin tanít Gogolák György iskolamester a szalmatetős „viskóiskolában”, egy helyiségben kilencven gyereket latinul és magyarul írni, olvasni, számolni. Ez az iskola a városháza mögötti Dózsa György tér északi részén állt. Tanít római katolikus katekizmust és compositiot is. Ez az összeírás előzte meg a Ratio Educationist, amely nevelésügyi rendelkezéseket tartalmazott. Lényege, hogy ne csak egyházi, hanem állami felügyelet is legyen az iskolák felett. Ez növelte az anyanyelven népoktatással foglalkozó elemi iskolák számát.

Ettől függetlenül Dunakeszin, mivel az iskola római katolikus volt, az iskolaszék elnöki, igazgatói tisztét a mindenkori plébános töltötte be 1946-ig.

A lakosság növekedésével párhuzamosan nőtt a tanulók száma is. 1818-ban 785 fő lakta a falut. Szükségessé vált az iskola bővítése. Az akkori Templom, ma Szent István utca 46. szám alatti nádfedeles, kéthelyiséges épület adott otthont az iskolának. Az intézmény működése kiérdemelte a reformpolitikai bizottság elismerését. A bizottság tagja volt gróf Széchenyi István, Nyári Pál, Eötvös József. A következő megállapítást tették: „A helység népe magyar és katolikus. Istentiszteletet magyar nyelven tartják. Iskolában magyar nyelven könyvecskével el vannak látva és jól taníttatnak. Oskola karbantartása jó.”

Tudjuk, hogy ebben az időszakban,1859-ben itt tanított Monspart Lőrinc tanító.

1876-77-re a lakosság száma 1387 főre emelkedett, 60 év alatt megkétszereződött.

1876 őszén már itt tanított Bazsanth Vince, aki a tanítói pályafutását Dunakeszin kezdte, és itt is fejezte be, 1909-ben.

Az első fennmaradt iskolai anyakönyv 1876-ból való. Az 1860-as években már állhatott a kántorház. Bazsanth Vince fia, Géza már e házban született 1887-ben. 1887-ben fóti káplánként került Dunakeszire, a váci születésű Révész István. Egy év múlva plébánosi kinevezést kapott, ő lett az iskolaszék elnöke és képviseleti tag. A katolikus iskolának ismét nagyobb helyre volt szüksége, mert a tanulók létszáma 110 főre nőtt.

1892-ben rendkívüli képviselői közgyűlés

elfogadta az előterjesztést, mely a megyei tanfelügyelőség felhívására harmadik tanterem építését és harmadik tanítói állás szervezését mondta ki. Héttagú bizottság alakult telekszerzés és az építkezés előkészítése céljából, amit csak két év múlva terveztek elkezdeni, mert az előző évben nagy árvíz pusztított a falu határában.

1895-ben a járási szolgabíró adott utasítást az iskola bővítésére. Megállapodás született, hogy ne bővítés történjen, hanem új helyen három tanteremmel, két megfelelő tanítói lakással épüljön új iskola. Új bizottság alakult, melynek feladata volt az építési terv jóváhagyása és a kölcsönfelvétel intézése.

Először a templomtéren, a mindenki által használt közút közelében akarták felépíteni az iskolát, ami emeletes is lehetett volna. Már a tervrajz is elkészült. A régi iskola egyik terméből óvodát, a másikból óvónői lakást alakítottak volna ki. A közgyűlésen azonban Révész István új javaslatot tett: „Minthogy a dunakesziek római katolikusok, felsőbb beleegyezéssel hajlandók az iskola építéséhez szükséges telket a régi temetőből adni, minthogy Dunakeszi Római Katolikus Iskola eladási árát az építendő új iskola javára lehet fordítani és minthogy a felparcellázandó temető árából adnak annyit, hogy elérje az építendő iskola árának legalább a felét, a másik felét kérik a község, mint jogi testület által fedeztetni.”

A szabadkőműves irányzat részéről Bálintffy Pál javasolta: „Építsen a község katolikus iskolát és kívánjon az épület és telek a községre, mint jogi testületre telekkönyveztetni.” Révész István indítványára név szerinti szavazással hattal többen szavaztak.

1897 áprilisában a közgyűlés megszavazta a 7000 korona kölcsönt, amit novemberben fel is vettek. A három terv közül Salkovics Károly tervét fogadták el.

Az építéssel Brezina Benő helyi építészt bízták meg. Az átadás pontos dátumáról nem szól sem a jegyzőkönyv, sem a Historia Domus. Október 1-jétől jóváhagyták a harmadik tanítói állást Galóka Róza személyében, a már régebben itt tanító Bazsanth Vince és Bazsanth József mellett. A régi kéttantermes iskolát Fürst Lajos vette meg, később a Blau család birtokába került.

Akkoriban így mutatták be az új iskolát: „Az új iskola épülete négy tantermes, négy tanerős a régi temető helyén, Római Katolikus Elemi Iskola, mely díszére válna akármelyik városnak. Külseje impozáns. Az építtetők gondoskodnak arról, hogy minden helyiség a legmegfelelőbb legyen. Az iskola udvara szép, kényelmes, játszóteres.”

1898-ban Erzsébet királynő emlékére az iskola utcáját a közgyűlés jóváhagyásával róla nevezték el. A közgyűlés elrendelte továbbá a kétsoros fásítást kőris- és tölgyfával. Ezt az Alagon működő Lovaregylet vállalta Magyar László főtitkáron keresztül.

1902-ben új tanítói állást kért az iskolaszék, 1905-ben Bazsanth, azaz Bajnok Géza is megkezdte tanítói munkáját. 1906-ban az első osztályosok száma 106, még a katedra dobogóján is ültek gyerekek. 1906-ban ismét új tanítók érkeztek: Hajnal Ilona és Pongrácz Antal.

1907-ben Richter Béla lett a plébános. Folytatta elődje aktív közéletiségét, az ő ideje alatt terjesztették a közgyűlés elé és szavazták meg az iskola emelet-ráépítését, így bővítve az épületet négy tanteremmel. 1909-ben készült el az emelet, Goldberg Simon építész közreműködésével, 384 000 forint kölcsön felvételével.

Bazsanth Vince halála után helyét fia, Bajnok Géza kántortanító vette át. 1922-ben Richter Béla letelepítette a kalocsai Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővéreket. Számukra zárdát, klauzúrát építtetett. 1923-ban a nővérek megkezdték a lányok tanítását, és egy óvodai csoport is indult.

1926-tól Bajnok Géza felügyelő-igazgató lett a Római Katolikus Elemi Iskola vezetője.

A ’30-as évek közepétől teljes egészében átvették a nővérek a lányok oktatását, nevelését. Az emeleten a nővérek, a földszinten a civil tanítók nagy békességben tanítottak. A II. világháború után, 1945 szeptemberétől megindult az általános iskolák megszervezése. A János utcából az 1927 óta működő fiú és leány polgári iskola már 1944-ben átköltözött a katolikus iskola épületébe, és beleolvadt az iskolába.

1948-ban megtörtént az államosítás, a hajdani népiskola állami általános iskola lett. Ettől kezdve az iskola neve 1. Számú Általános Iskola. Nyolc tanteremben 591 diák tanult tíz pedagógus keze alatt.

Az igazgatók személye gyakran változott. Közülük kiemelkedő és meghatározó szerepet töltött be Pandur József, aki 1935-től az iskolában tanított, majd az államosítástól 1961-ig kisebb megszakításokkal igazgatta az intézményt. Az iskola tanítója ezekben az években a legendás Tóth Mariska néni, akinek keze alatt generációk ismerkedtek meg a betűvetés, az olvasás és a számtan tudományával.

1965-ben egy oldalszárny építésével bővült az iskola épülete, melyben tornaszobát, öltözőket, valamint az ekkoriban bevezetett politechnika tantárgy oktatására szolgáló tantermet alakítottak ki.

Az 1960-as években Rózsa Tibor, majd őt követően 1966-tól Kiss B. József voltak az igazgatók. Az iskolában tanító nevelők közül emlékezetes volt Grosz György, akinek tanítványai kémia szaktárgyi versenyeken évről évre eredményesen szerepeltek. Horváth Péterné Ballon Mária és Kalmár Imre nyaranként szervezett táboraira ma is szívesen emlékeznek a hajdani tanítványok. A tanulmányi versenyeken és kulturális rendezvényeken sikerrel szerepeltek iskolánk diákjai. 1960-ban húsz fő számára németországi jutalomtáborozást is nyertek.

1974-ben 1,2 millió forintos ráfordítással felújították az épületet, s az ekkor háromnegyed évszázados iskola vizesblokkal bővült. 1977-ben épült fel az udvaron a forfa épület újabb négy tanteremmel, mely végre lehetővé tette a napközi otthon működését.

1976-tól 1982-ig Gere Jánosné volt az igazgató, az iskolába ekkor 400 tanuló járt, akik közül 150 volt napközis. Az oktató-nevelő munkát 28 pedagógus látta el. Erre az időszakra esett a nyelvi tagozat beindítása. A 80-as évek elejétől az orosz nyelv mellett második idegen nyelvként megjelent az angol.

1982-től 1992-ig Molnár Lajosné irányította az iskolát. 1983-ban kezdődött meg az egy évig tartó felújítás. Ennek ideje alatt az intézmény három különböző helyen működött, egymástól kilométeres távolságban. Központi épületnek az ún. „zöld”, ma Fazekas iskola számított, ahol az akkor szintén kiköltöztetett gimnázium is átmenetileg otthonra lelt. Ekkor 22 tanulócsoportban 587 diák tanult, akik közül 421 volt napközis. A tantestület létszáma 42 fő volt. Ez a létszámgyarapodás 1989-ig tartott, amikor a Radnóti utcai iskola önálló általános iskolaként kezdett működni. A Táncsics utcába visszaköltöző 12 tanulócsoport korszerű, megszépült környezetbe került.

1992-től 2008-ig Kovács Árpád volt az iskola igazgatója. Nagy változások, előrelépések történtek ebben az időszakban is: 1993-ban megépült a tornaterem, és az alapítás 100. évfordulóján, 1997. október 17-én ünnepélyes keretek között az iskola felvette a Szent István Általános Iskola nevet. 2009-ben Eich László lett az iskola igazgatója, aki sokat tett az iskola megújulásáért, népszerűségének növeléséért. Ekkor született meg az iskola jelmondata: „A hagyomány, az együttműködés és a modern tudás iskolája”.

2012-től Laczkovich Krisztina irányítja az intézményt, melynek tanulólétszáma ugrásszerűen megemelkedett, így az iskola épülete szűkössé vált a tanulóközösség számára. A Dunakeszi Szent István Általános Iskola közössége, diákok, pedagógusok, dolgozók 2017 őszén új otthonra leltek egy 24 tantermes modern iskolaépületben a Repülőtéri úton.

A régi iskolaépület megürült, így megvalósulhatott a helyiek régen dédelgetett vágya, melyet az Önkormányzat és a Püspökség is támogatott, hogy ismét katolikus iskola működhessen Dunakeszin. A régi épület felújítása és bővítése két ütemben zajlik.

2018 őszére elkészült a régi szárny felújítása, ahol két első, egy-egy második, harmadik és negyedik osztályban kezdhették meg a tanulást a gyermekek. Az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága mint fenntartó hozzájárult ahhoz, hogy az egyik tanteremben fogyatékkal élő kisgyermekek tanulhassanak, akiknek taníttatását a Veni, vidi, vici alapítvány finanszírozza.

Az építkezés második ütemében felújításra kerül a régi tornatermi szárny, ahol étkezőt és tantermeket alakítanak ki, majd új szárnnyal és szabványos tornateremmel bővítik az épületet.